Aknaszlatina sóbányászata

Főlap Sóbányák
AKNASZLATINAI SÓBÁNYÁK

Az évszázadok során Aknaszlatinán kilenc bánya épült. Ma már csak kettő dolgozik. Hét bánya vízbetörések, bányaomlások következtében tönkre ment. Ami sajnos magával hozta azt, hogy a község arculata az évek során gyakran változott. Tudniillik, ahol a bányák épültek ott épült a község központja is. A bányák beszakadása folytán a környéken épült lakóházakon, középületeken, iskolákon, templomon, hivatali épületeken repedések keletkeztek, és így lebontásra kerültek. A lakókat áttelepítették, és új középületek épültek. Ezért is egyik érdekessége községünknek az, hogy míg másutt felépített épületek évszázadokon keresztül megmaradnak, addig itt az utókornak a rég és közeli múltját csak a fényképeken, térképeken, rajzokon, festményeken mutathatjuk meg. Ilyen többek között a Ferenc bánya 110 méter magas csarnoka, mely a világon egyedülálló emberi kéz által létrehozott óriási terem (kamara), vagy a föld felszínén lévő sósziklák, a híres régi sósvíz fürdők csak egynéhány érdekességet említve.

Történelmünk során mindig nagy érdeklődés kísérte a települést. Egyik bizonyítéka ennek az is, hogy olyan világhírű emberek vették a fáradságot és meglátogatták a sóbányákat, mint Kunigunda IV. Béla lánya ki Boleszláv lengyel királynak volt a felesége. 1852-ben I. Ferenc-József Ausztria császára és Magyarország királya körútja során szerencséltette látogatásával a Kunigunda és Miklós aknákat. 1940 nyarán Horthy Miklós Magyarország kormányzója és neje meglátogatták a Ferenc bányát. 1946-ban meglátogatta a sóbányát Nyikita Szergejevics Chruscsov az akkori Ukrán Tagköztársaság államelnöke, később a Szovjet állam elnöke. Azon kívül látogatást tettek még többek között a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke Keldes, a Szovjetunió egészségügyi minisztere Petrovzski, Beregovoj űrhajós és felesége. Külön ki kell emelni, hogy Aknaszlatina soknemzetiségű község. Az évszázadok során jóban-rosszban együtt éltek. Mindegyik nemzet saját kultúrájának, néphagyományának, népszokásának hordozója- ápolója, és ez bizonyos megértést, türelmességet, toleranciát, egymásráhatást gyakorol és ugyanakkor bizonyosfokú asszimilációt is magában hordoz. Aknaszlatinán a bányászat folytán sok esetben elsőként lettek alkalmazva a tudomány a haladás vívmányai, így például a villanyáram felhasználása, víz és csatornahálózat megépítése, meteorológiai állomás létrehozása és egyebek.

Van még egy apróság, amiről nem esett szó. Talán nem is annyira apróság az, amit nem lehet más szóval illetni, mint rekord! Arról van ugyanis szó, hogy itt egykor bányászati rekord született, bár lehet, hogy nem ez a legmegfelelőbb meghatározás, de a tény az tény, marad attól függetlenül, hogy miként nevezzük. Itt Aknaszlatinán az egykori Ferenc Bánya egyik aknájának belső magassága száztíz méter volt: tehát itt volt az egész Európa legmélyebb emberlakta földalatti aknája! Erre még ma is méltán büszke minden Aknaszlatinai bányász.

Ilyen volt az a régi, mára már csak az öreg, nyugdíjas bányászok emlékezetében élő, romantikus sóbányászat és sósszállítás rendszere, XIX század feléig, tehát a vasút hálózat kiépítéséig. Ettől kezdve, ugyanis megszűnt a bánya függőségi viszonya a tutajozási idénytől, feleslegessé váltak a “sóházak”, megkezdődött a só szállítása vagontételekben közvetlenül a nagykereskedők címére. Lényegében az akkor kialakult rendszer is érvényes. Az itt felvetett tények is az idő múltjával a feledés homálya lepi majd be és ismereteink lesznek szegényebbek.